Tanulmányi kirándulás Erdélyben a tiszaalpári tanulóknak

Élményekkel teli öt napot tölthettünk el Erdélyben, sok új ismerettel gazdagodva tértünk haza. A Határtalanul HAT-KP-1-2023/1-001021 számú, „Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek” program keretében iskolánk 35 tanulója „Tanulmányi kirándulás Erdélyben a tiszaalpári tanulóknak” elnevezésű kiránduláson vett részt Erdélyben, 2024. június 03-07. között, 4 496 708 Ft-os támogatás segítségével. Négy pedagógus valósította meg a programot: Bondár Enikő és Fehér Emil osztályfőnökök, valamint Besszerné Almási – Szabó Zsuzsanna és Sinkó Zsolt. A pályázati támogatást az útiköltségre, a szállásra és az étkezésre fordítottuk.

A kirándulást megelőzte egy alapos felkészülés. Történelem órán Erdély történelmét ismételték át alaposan a hetedikes tanulók, földrajz órán Erdélyről készítettek egy projektmunkát, kiemelve azokat a helyeket, ahová a pályázat keretén belül ellátogattunk. Technika, etika és osztályfőnöki óra keretében egy Útinaplót készítettek a diákok, melyben megjelent Erdély térképe, a hagyományos ételek és azok receptje közül néhány, egy nevezetes város vagy helyszín bemutatása, és egy híres erdélyi legenda. Az informatika órákon használtuk a Barangoló digitális tartalomtár tankockáit. A Barangoló digitális tartalomtár lehetőséget adott arra, hogy felkeltse a tanulók érdeklődését az utazás iránt. Felhasznált tankockák: Erdély összefoglaló, Erdélyi formakincs, Erdélyi városok, II. világháború, Mondák, legendák. 

Az első nap, június 3-án reggel 6 órakor indultunk útnak 35 diákkal és a négy kísérő pedagógussal és a Tourismo Busz Kft luxusbuszával. Nagy út várt ránk, hiszen a szállásunk Székelyszentléleken volt. A kezdeti izgalom után a kora reggeli órákban még mindenki szundikált, majd csendes beszélgetések következtek, míg reggel meg nem érkeztünk a határra. A határon zökkenőmentesen átengedtek bennünket. Első megállónk a Király-hágó volt, amit Erdély kapujának is neveznek. Az 582 méter magasságban található hágó kapcsolatot teremt a Partium és a történelmi Erdély között. A következő állomásunk Kolozsvár, ahol csatlakozott hozzánk Kovács Levente, az idegenvezetőnk, akinek kedvét a szakadó eső sem vette el és buszos városnézés keretében mutatta be nekünk a város nevezetességeit: Mátyás király szobrát és szülőházát, a Szent Mihály templomot, a Farkas utcai református templomot és a Házsongárdi temetőt.Folytatva utunkat hamarosan Tordára érkeztünk, ahol a sóbánya több száz méteres mélységébe és hűvösébe ereszkedtünk le. Egy hosszabb utazást követően érkeztünk meg Székelyszentlélekre, ahol a Becsali panzió finom vacsorája és Marika néni finom süteménye várt bennünket. Illetve egy meglepetés, hiszen még egy kicsit utaznunk kellett Bogárfalvára, ahol a Becsali Vendégház és Faház szálláshelyei vártak minket. Egy nagy emeletes faház látványa tárult elénk, ahol a lányok kaptak helyet. A panzió előtt volt egy nagy szabad tér és mellette egy kerítés. Az ott lévő lépcső a fiúk szállására vezetett. Az előtt is volt egy kis füves rész és egy kiülő egy kerti garnitúrával. Itt a későbbi napokban nagyon jókat játszottunk.

Másnap reggel,június 4-én, a finom svédasztalos reggeli elfogyasztását követően elindultunk Szejkefürdőre, ahol megtekintettük a MiniErdélyt. Itt sok mindent megtanulhatunk Erdély építkezéséről és történelméről. Az itt található makettek ától cettig ugyanúgy néznek ki mint az eredeti épületek. A legnagyobb székely,Orbán Balázs sírhelyéhez16 darab székelykapun kellett átsétálnunk. Orbán Balázs élete során olyan tanulmányokat írt Székelyföldről, amelyek miatt büszkévé teheti a székely népet. Megálltuk egy rövid városnézésre Székelyudvarhelyen is. A következő helyszínünk a Medve-tó volt, amit körbesétáltunk és megnéztünk, miközben az idegenvezetőnk mesélt róla.Magának a tónak nagy a sótartalma, így ha valaki beleugrana akkor a víz tetején maradna. Korondon megnéztük egy helyi termelőmunkáját, jelen esetben egy sófaragóét.Ő mindent készít a parajdi sóból.Például: fűszersót,fürdősót,inhalálni való sót,sószappant.Megmutatta az óriási faragni való sótömböket, amikben 84 féle ásványi anyag van. Ezt követően végig sétálhattunk az országút hosszú bazársorán,ahol a helyi termékeket meg lehetett vásárolni.A nap végén Farkaslakára látogattunk Tamási Áron sírhelyéhez,ahol elénekeltük a Székely-himnuszt és felkötöttünk egy szalagot az évfolyamunk és iskolánk nevével ellátva az emlékhely kerítésére.

A harmadik napon, június 5-én először a Békás-szoroshoz mentünk, ahová egy kanyargós út vezetett.Az utazás során nagyon szép hegyet láttunk, amiket fák borítottak. A sziklák különféle növényeknek adtak otthont. Ezután gyalog vágtunk neki az útnak. Nagyon sok árust láttunk, akik különféle portékákat kínáltak. (Például: szőnyeg, plüss, fűszer) Miközben mentünk egy kispatak kísérte végig utunkat. A következő megállónk a Gyilkos – tó volt. Miután megérkeztünk, azonnal a tó felé vettük az irányt, míg az idegenvezető különféle érdekességekről mesélt. A víz körül nagyon sok bolt és étterem volt. Azután elmentünk felmászni a kilátóba, de elötte egy kis patak felett kellett átmenni egy farönkön. Nagyon szép kilátás volt odafönt.A csíksomlyói kegytemplom és kolostor volt az utolsó állomás, ahová a harmadik napon mentünk. Ez egy régen gótikus, de mostmár inkább barokk stílusú szép, magas építmény, melynek fő látványossága az oltárnál lévő Mária- szobor.

A negyedik napon, június 6-án, a gyaloglásé volt a főszerep, habár reggel egy kicsit buszoztunk is. Nyikómalomfalván egy székelykapukészítőt tekintettünk meg. A székelykapukészítő rövid bemutatkozást tartott, bemutatta mesterségének az eredetét. A mesterember elmesélte Nyíkómalomfalva nevének eredetét és történetét. Utána betekintést nyerhettünk a székelykapuk világába. A kapukészítő elmondta a székelykapuk eredetét, a kapuk részeit és alapanyagait. Az alapismeretek után mi is kipróbálhattuk a díszek faragását és a fa megmunkálását. Székelyszentléleken egy ruhavarrót tekintettünk meg. A varrónő népi ruhavarrással is foglalkozott. A bemutatkozása után ő is megmutatta a foglalkozását részletesen. A gépeken, anyagokon, mintákon kívül elkészült ruhákat is mutatott. A ruhákról általános információkat is megismerhettünk, melyek a mosásra vagy a tárolásra vonatkoztak. A varrónő után a harmadik megállónk következett. Meglátogattuk a helyi Benedek Fidél Általános Iskolát. Itt egy helyi tanárnő elmesélte az iskolájuk történetét, a tanórák, az osztályok, a diákok, a tanárok számát és a jegyek értékét. Utána fociztunk az iskola focipályáján az ottani diákokkal. A tanulóknak viszont szólt a csengő, így befejeztük a közös programot és elindultunk a következő megálló felé. A nap negyedik, egyben utolsó megállója a Gordon-tetőn található Jézus Szíve Kilátó volt. Ide terepjárók és a hozzájuk kapcsolt utánfutók segítségével jutottunk fel. Lehetőségünk volt a kilátó tetejébe csigalépcsőn felmenni, ahonnan meseszép táj tárult elénk a 25 méter magas szoborból. Innen terepjárókkal jutottunk le a faluba. Utána a vacsora következett és gyalog mentünk vissza a szálláshelyünkre. Ezen az estén egészen 11 óráig fent volt mindenki, és nagyon jót bújócskáztunk a sötétben.

Az utolsó napon, június 7-én az úticélunk Marosvásárhely volt, ahol egy rövid városnézésre is lehetőségünk volt. Megtekintettük a várat, a várban a református templomot, ahol 1707-ben Rákóczit fejedelemmé választották és amely épület 37 országgyűlésnek adott helyet. Este 8 óra körül érkeztünk haza, Tiszaalpárra.

A pályázat legfontosabb eredményeit abban látjuk, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy a határon túl élő magyarság életét közelebbről megismerjük, és így saját tapasztalatokat is szerezzünk a külhoni magyarság mindennapjairól. Lehetőséget adott arra is, hogy meglátogathassuk a különböző emlékhelyeket és a kulturális értékeket is megismerhessük testközelből, és ne csak a tankönyvben vagy interneten nézegessük azokat. Az idegenvezetőnk, Kovács Levente, egész héten nagy türelemmel,szeretettel és sok – sok információval ellátva vezetett minket, és a humoros történetein, székely viccein keresztül még jobban megismertük a határon túli fiatalok életmódját, körülményeit, a hagyományőrzés formáit. A szállásadóink, illetve Bogárfalva lakóinak segítségével pedig a székelyek vendégszeretetét is megismerhettük. A sóvágó, a székelykapu készítő, illetve a népművészeti ruhák varrójánál tett látogatás pedig lehetővé tette, hogy a tanulóink régi, már kevés ember által űzött, valamint a Székelyföldre jellemző foglakozásokat is megismerjenek. Az ottani iskola közös programja közelebb hozta a tanulóinkat a külhoni magyar gyerekekhez, új ismeretségek születtek és a közösségi oldalakon már a kapcsolattartásra is van lehetőségük. Bogárfalván olyan gyorsan kötöttek ismeretségeket a diákjaink, hogy spontán focimeccsek és esti zsinórlabda partik is zajlottak a szálláshelyen a falusi gyerekekkel közösen.

Felejthetetlen élmény volt számunkra a „Határtalanul!” program! Ez alatt az öt nap alatt bejártuk székelyföld leggyönyörűbb tájait, megismertük a legfontosabb történelmi emlékhelyeket és az osztályközösségeket építettük, valamint az évfolyamtársakkal való összetartozásunk is fejlődött, hiszen jobban megismertük egymást a közös beszélgetéseknek, játékoknak köszönhetően.

Köszönjük a lehetőséget, és kívánjuk másoknak is, hogy részesei lehessenek ennek az élménynek!

Hatartalanul_HAT-KP-1-2023-1-001021- ppt_az_ertekelo_orahoz,fakultativ_előadáshoz.pptx

Tiszaalpár, 2024. június 25.

Bondár Enikő és Fehér Emil - osztályfőnökök